Minden termékednek mesebeli, bohókás hangulata van, ami a gyerekkort idézi. Régóta hozol létre ilyen tárgyakat?
Mindig érdekelt a varrás: egész gyermekkoromban elkísért. Babáimnak ruhákat készítettem és kis textillényeket is alkottam. Másik kedvencem a rajzolás volt: olyasmi stílusban, ahogyan most varrok. Eredetileg varrónő szerettem volna lenni, végül gimnáziumban végeztem, és magamtól tanultam varrni. A családomban mindenki kreatív: egyik nővérem fest, a másik patchworközik, a cukrász bátyám tortákat alkot, apukánk pedig fest és verset ír. Amikor három fiúcska után megszületett a kislányom, neki készítettem először rongybabát, a saját elképzelésem szerint. Rögtön jöttek is a megrendelések: kellene cicafigura, majom, táskák, neszeszerek… Egyre több kihívást kaptam és ezek alapján sokat fejlődtem.
Olyan kategóriák jöttek be, amelyekről pár éve még nem is hallottunk: csendes- és ügyeskönyv, címkerongyi, illetve a csak nálad látható “birizga” lap…
Ezeket a “birizga” lapokat nemrég találtam ki. Nem akartam “matató”-nak hívni, amely szót mindenki használja – így kitaláltam rá ezt a nevet. Nem tervezgetek előre; úgy szoktak születni, hogy ami a varrós dobozomból a kezembe kerül, azt teszem is rá. Igyekszem minél színesebben, ötletesebben elkészíteni. Így lesz rajtuk lecsavarható kupak, gomb, zippzár, tépőzár, madzagon vezethető gyöngyök és golyók. Mindenféle, amitől még interaktívabb lesz a lap. Menet közben is alakul: van, amelyikbe fűzőt teszek, illetve amit kis fülekbe lehet bújtatni. Masni kötést gyakorló szintén készül, de olyan is, amelyiket párnaként kitömöm és csörgő is kerül bele… Minél több birizgálni való feladatot adok, érdekes mozgatható részekkel, annál izgalmasabb. De ez egy újabb ötlet már: a birizga párna. Az ilyesmit kisiskolás korig tudom ajánlani. A kislányom kedvence a fodrászos, fésülős, csatt-tartó oldal volt.
Írod az ismertetőben, hogy a finommotorikát fejlesztik ezek a foglalkoztatók; kézzel foghatóan a gyerek előnyére válik az ilyen játék?
Mindenképpen, hiszen csendben, hasznosan elfoglalja magát: „nagyon dolgozik”- innen jön a csendeskönyv (quietbook) név. Sokkal jobb, mintha csak ülne és nézne egy mesét a képernyőn. Ügyesedik a keze is, ahogyan gombol, vagy próbálja vezetni a kis gyöngyöt a madzagján… a sok apró kézmozdulat után könnyebb megtanulnia az írást, a ceruzafogást, a rajzolást. Fejleszti a gondolkodást, a történet-alkotást is. Ha például egy mesebeli rét van a textilkönyvecskében, akkor arról a témáról lehet mesélni. Nemcsak a keze, de az önállósága és a magabiztossága is fejlődik, hiszen az önfeledt játékkal tanulnak, ismeretben, szókincsben gyarapodnak a gyerekek a legjobban.
Egészen piciknek mit javasolnál?
A csendeskönyvet inkább 2-3 éves kortól ajánlom. De ki hogyan ismeri a babáját: van, aki egyévesen sem veszi már a szájába a dolgokat. Annál a csöppségnél felügyelet mellett próbálkozhatnak ilyesmivel is a szülők. A babák ugye először még úgy ismerkednek a világgal, hogy mindent a szájukba vesznek , ezért a nekik szánt textilkönyvekbe semmilyen lerágható részt nem varrok. Ezeken a termékeken szövetből van minden, amit nyugodtan csócsálhatnak. Nincs rajtuk gomb vagy gyöngy; inkább sok-sok szalagot és különböző tapintású textil anyagot használok, amelyek ebben az életkorban fontosak a fejlődésben. Illetve a minél több szín és változatos minta jön még jól, amiket a kis szemükkel megfigyelhetnek, nézegethetnek.
Karbantartáshoz adnál tippeket?
Nedves ronggyal/szivaccsal enyhén dörzsölve lehet tisztogatni. Arra törekszem, hogy minden termékem varrva legyen – ezért nem ragasztok semmit. Ha víz is éri, nem válik le egyik része sem. Egy gyengéd kézi mosást kibírnak, fektetve érdemes őket szárítani. Nincs bennük olyan anyag, ami elázás után használhatatlanná válna. Úgy gondolom, hogy eléggé strapabíróak: erős, többször megerősített varrattal készítem őket. Az egyszerübb, babáknak készült textilkönyvek akár mosógépben is moshatók.
Ha valakinek van hozott anyaga, abból is vállalsz varrást?
Szívesen! Egyszer egy volt osztálytársam írt nekem, aki látta, hogy varrok patchwork takarót. A kislánya nemrég született, viszont elhunyt a nagymama. A tőle kapott pólyát szerette volna belevarratni egy takaróba, hogy megmaradjon emlékbe az, ami a mamától van. Akkor már a másik nagyszülőtől kapott rugdalózó is rákerült… nagyon jól mutat az emléktakaró közepén mind a kettő, amit egészen felnőtt korig megőrizhet a kisunoka.
Tudsz mondani kedvenc motívumot vagy témát?
Időszakok voltak-vannak a varrós életemben: volt, mikor éjjel-nappal textil figurákat varrtam, a bagolytól a cicán át a nyusziig mindent. Aztán ez kicsit lecsengett, akkor ráálltam a babákra. Majd sokan megkerestek, hogy fényképről készítsem el az anyukát, apukát. Sőt, még esküvői fotó alapján egy házaspár is megkapta egymás baba-változatát az egyik sógornő jóvoltából. Aztán rengeteg falvédőt is kértek, saját rajzok alapján. Nyáron főleg az ovis zsákok mennek, mindenféle mintákkal. A farsangnál pedig sok álarcot meg pillangó- és katica-szárnyat készítek.
Rengeteget dolgozol egy-egy termékkel?
Igen; vannak nagyon munkásak, amelyeket én rajzoltam, terveztem meg szabad kézzel. A legtöbb idő sokszor a sablonnal megy el, illetve hogy hogyan férjen el a textilkönyveknél egy 20×20-as oldalon minél több dolog. Egy kertész-lapon például legyen egy fa – sok, tépőzárral leszedhető gyümölccsel, meg odúval, amiben mókuska vagy bagoly lakik. Emellé persze kiskosár és napocska is kell – de gyakran hajlamos vagyok túldíszíteni mindent.
Hogyan tudsz egyáltalán megválni az elkészült művektől?
Általában a legújabb, amit megvarrok, mindig az tetszik a legjobban …”szerelemgyerek”.
Ezt egy iparművész tanáromtól hallottam. Magam elé teszem, és csak nézegetem… A copfos rongybaba, a csendeskönyvek, nagyobb falvédők, takarók… tudom, hogy minden részüket egyesével meddig díszítettem. Vagy amikor egy fénykép alapján egy textilbabán, egy borostás férfifejen egyesével varrtam ki hímzőcérnával a pöttyöket… Nagyon sok munka, és ha a végeredmény jól sikerült, akkor bizony nehéz az elszakadás.
A varrásban éled ki az alkotási vágyad, vagy van más kreatív időtöltésed is?
Négy kamasz gyermekem, férjem és főállás mellett nagyon más hobbira nem jut időm. Ha a háztartást elrendeztem, akkor gyorsan nekiállok a megrendeléseimnek. llletve, ha van egy kis időm, akkor öröm-alkotásokra is rászánom magam: amikor csak úgy szabadon, magamtól varrok. Ilyenkor szoktak az új ötletek megszületni: mást varrok, mint amiket az elmúlt időszakban. Pihenésként, kikapcsolódásként szeretek olvasni, podcasteket hallgatni, utazni, sétálni, kirándulni és társasjátékozni, beszélgetni…