Rendben A weboldalon sütiket (cookie) használunk a biztonságos böngészés és jobb felhasználói élmény biztosításához.
Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztató

Nagyanyáink kézművessége.

szerző: biroandrea
publikálva: 2011. október 14.


Ablak mögül nézzük a kitartóan permetező apró szemű esőt vagy az erős szelek percek alatt beterítik a kertet halálukban gyönyörűen pompázó falevelekkel. Ebben az időben, nagyanyáink idejében előkerültek a hímzések, kézimunkák, gombolyításra váró fonalak.

Azt tartották, hogy lombhullástól rügyfakadásig - mikor a földekről minden terményt, termést betakarítottak és elfogyott a dolog a földeken a ház körül - a kézimunka ideje volt.

Eleink ismerték a módját, hogy a maguk szőtte vászonba,az ingujjakra, szoknya „korcára” hogyan varázsoljanak virágokat, hogyan horgoljanak kicsi angyalkákból függönyöket ablakra. Ha a használattól erősen megkopott a megszőtt vászon, az asszonyok tudták, hogyan kell hímzéssel „telerakni”, kivarrni hogy az tovább tartson. Illyés Gyula: Puszták népe című könyvében leírja, hogy egy (1!) nadrágot akár egy életen át viseltek.

 

 

A régi korok leányai a népi hímzések számtalan öltésmódját, technikáját bírták. A szorgalmas, ügyesen dolgozó leányok maguk varrták a stafírungot-kelengyét. Módosabb családoknál, ha megtehették, rábízták ezt a „feladatot” olyan családokra, akik ezzel kerestek  egy kis kiegészítést bevételeikhez.

A praktikus ismeretek elsajátítása már gyermekkorban elkezdődött a kislányok számára: ha máshol nem, hát az iskolában kézimunka órán tanulták meg, hogyan kell hímezni, varrni.

 

A hímzés csoportosítása többféle szempont szerint lehetséges. Az egyik legérdekesebb csoportosítás, amit többnyire nem nagyon hangsúlyoznak, de figyelemreméltó: az úri hímzés és a népi hímzés. A legfőbb különbség ezeknél a hímzéseknél az alapanyagban és a felhasznált hímzőfonal anyagában található. A mindenkor drága hernyóselyem, bársony alapanyag, és arany, ezüst, valamint selyem hímzőfonal főleg az úrhímzésekben található meg. A motívumkincsben és a készítési módban, öltéstechnikákban nincs döntő különbség. (Forrás: Wikipédia)

 

Nagyanyáink szekrényében találhatunk hatalmas fehérrel riselt „párnahajat”, kék-pirossal hímzett vászontörölközőt, lepedőt. Varrott fésűtartót, hímzett sodrófatartót. Ovális rakott madarakkal hímzett díszpárnát, finom recehorgolással készült pókháló-finomságú fehér fodros ágytakarót.

Mindent elkészítettek amire szükségük volt. Tudták mennyi munkával jár egy-egy darab születése, ezért anyáiktól is őrizték-vigyázták a túlélt darabokat.  



Cimkék: hagyomány, technika, hímzés, kézimunka


Hozzászólások:


joszai
bolt | profil
Kedves Andi!

Annyira örülök ennek a bejegyzésednek. Az én anyukám hivatásszerűen hímez hódmezővásárhelyi hímzéssel csodás párnákat, függönyöket, dobozkákat stb. Az esküvőmre a menyecskeruhámhoz is fantasztikus övet varrt, amely egy teljesen modern, mályva színű lenvászon ruha volt. Annyira gyönyörű volt "modern köntösben". Kár, hogy ma az emberek nem értékelik eléggé a hagyományainkat, és a kézimunka varázsát.

Hozzászólás dátuma: 2011. október 16.