Műhelytitkok: ezüst miniatúra viaszveszejtéssel

A viaszveszejtéses vagy viaszvesztéses öntés évszázadokkal ezelőtt alakult ki: elsősorban az ötvösség és a szobrászat területén alkalmazzák előszeretettel. A viaszból kézzel mintázott egyedi tárgy hűen adja vissza alkotója keze munkáját. Olyannyira, hogy gyakran még az ujjlenyomata is felfedezhető az öntvényen! Az így létrehozott tárgyakon nem jelennek meg a legtöbb öntészeti eljárásra jellemző osztófelületek melletti kitüremkedések.

 

A munkafolyamat kezdete egy viasztömb, amiből először kifűrészelem a kontúrt, s addig mintázom, amíg a kívánt formát el nem érem.

 

Ebben sokszor segítsémemre vannak fotók, de azért a szakmai, esztétikai elvárásoknak megfelelően némi változtatás is megengedett.

 

Ha elkészültem a mintázással, rámelegítem a beöntőcsonkot. Ennek elhelyezése igen fontos, figyelembe kell venni az olvadt fém haladását.

 

 

 

Ha készen vagyok a csokorral (a csokor több viasztárgy egy viaszkúpon), akkor következik a beágyazás: azaz körbeveszem a viaszból mintázott formát egy különleges gipsszel.

A henger közepén látható kicsiny kék folt a viaszkúp alja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt látható miért is különleges ez a gipsz: örömmel szaunázik az 1000 celsiusfokos kemencében! A legkisebb repedés nélkül bírja a kiégetési hőlépcsőket, miközben kiég a viasz is, létrehozva az üreget, ahová majd a fémet öntjük.

 

 

 

 

Következik a küvetta (gipszhenger) megöntése a megfelelő fémmel: a vékonyabb, áttört tárgyaknál magasabb, míg a nagyobb daraboknál alacsonyabb hőmérsékletű fémmel érhetünk el jó eredményt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 A kihűlt küvettát szétkalapálva előbújik munkánk gyümölcse, és kicsit már megnyugodva lehet folytatni.

 

Az izgalom oka, hogy az öntést bármennyit is gyakorolta az ember, mindig tartalmaz némi rizikót, ráadásul a beágyazás után nem is látjuk, amivel dolgozunk.

 

 

 

 

 

 

 

Egy gyors drótkefés tisztítás után, bár még rajta az öntőcsonk, de már látszik is az eredmény.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Íme, előállt, amiért annyit izgultunk és fáradoztunk; esetünkben ez a miniatűr ezüst blöki.