Menjünk gombászni!

Néhány alapszabály, amit a szeszélyes és néha veszélyes gombákról tudni érdemes.

Gombát bárki szedhet, feltéve, ha nem áll az adott példány természetvédelmi oltalom alatt, és a gyűjtő betartja a törvényben foglaltakat. Azonban annak érdekében, hogy a feldolgozásig friss maradjon a begyűjtött zsákmány, mi pedig ne az intenzíven heverjük ki a kirándulást, érdemes néhány fontos szabályt az eszünkbe vésni.

A legfontosabb, hogy kétséget kizáróan ismerjük fel a gyilkos galócát!

A legtöbb súlyos gombamérgezést ez a faj okozza. A gyógyszerek és a klinikai kezelések fejlődésének hála ma már kevesebb a fatális kimenetelű mérgezés, de még ha valaki túl is éli a gyilkos galócával kötött közelebbi ismeretséget, egészséges ember már sosem lesz többé.

A következő szabály arra int, milyen módon szedjük le úgy a megtalált gombát, hogy ne tegyük azonnal tönkre, és a termőhelyét is a lehető legkisebb mértékben károsítsuk.

Vannak, akik szerint az a legcélszerűbb, ha egy vékony pengéjű késsel a tönk alján metsszük le a termőtestet, s így szennyeződéstől mentesen tudjuk a kosárba helyezni. Mások azt tartják, hogy a gomba óvatos, de határozott mozdulattal való kicsavarása a célravezető módszer. Mindkét eljárás mellett és ellen is lehet érveket felhozni, de a legfontosabb az, hogy minél kevésbé háborgassuk a rendszerint talajban található micéliumot (a gombafonalak szövedékét), illetve a gomba élőhelyét.

A harmadik szabály szerint, kellő szaktudás és hosszú évek tapasztalatának hiányában mindig vigyük el a gyűjtött zsákmányt szakellenőrhöz. Egyrészt ez jelenti a teljes biztonságot, másrészt viszont így lehet a legtöbbet tanulni a fogyasztásra alkalmas gombákról.

Az sem árt, ha van valamilyen gombászkönyvünk - okostelefonnal felvértezve az internetes oldalak képanyagát is böngészhetjük, akár a gyűjtés közben is -, de gombát határozni, különösen kezdő gombásznak, csak könyv vagy internet alapján nem ajánlott.

Ha már leszedtük, haza is kell tudni vinni a begyűjtött gombát. Évszázadok tapasztalata alapján a vesszőkosár a legtökéletesebb eszköz erre, de jó minden olyan tárolóeszköz, amelyben nem törik össze és nem fülled be a zsákmány. Ha séta közben készületlenül tévedünk egy jól termő gombalelőhelyre, találékonyságra van szükségünk. A zacskót azonban ilyenkor is felejtsük el (hacsak nem papírból készült) - jobban járunk, ha baseballsapkában, vagy egy pólóban szállítjuk a gyűjtött gombát. Nem túl szívderítő látvány (hát még a szag!), amikor a pár órával korábban még friss és üde gomba mocorogni kezd a kukacoktól.

Az eredeti cikket itt találod.