Rendben A weboldalon sütiket (cookie) használunk a biztonságos böngészés és jobb felhasználói élmény biztosításához.
Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztató

Megszólal a töklevél

szerző: sipmuhely
publikálva: 2016. augusztus 29.


Ha így nyár vége táján gyerkőccel megyünk ki a kertbe, jó, ha készülünk valamivel, amivel leköthetjük, hiszen valószínűleg előbb elunja a paradicsomszedést, mint mi. Ilyenkor jól jöhet a közelben terpeszkedő tökbokor, melynek leveléből pár perc alatt pofás kis tökdudát készíthetünk a számára.

 
Ez az alkalmi hangszer egykor az egész országban elterjedt volt. A nagyobbacska gyerekek maguk is elkészíthették, hiszen tényleg nem kell hozzá más szerszám, csak egy bicsak.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Először is kiválasztunk egy szép formájú, egészséges levelet - ne a legnagyobbat, de ne is a legkisebbet - s szárastul levágjuk, közel a tövéhez.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Eztán a levéltányért magát lenyessük a szárról. Ügyeljünk arra, hogy az elágazásnál lévő kis göb a száron maradjon, azaz ne legyen lyukas a csövünk, csak a vastagabbik végén! Ezzel megkaptuk magát a hangszertestet.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Menet közben valószínűleg feltűnt már, hogy a levélnyél bizony szúrós - legalábbis a legtöbb fajtán csinos kis tüskék meredeznek. A békesség kedvéért ezeket ügyesen lekapargatjuk a kés fokával, hogy a későbbiek során már ne legyenek útban.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Most behasítjuk a levélnyelet a vékonyabb végénél úgy 3-4 cm hosszan, nagyjából felezve. Ez lesz a hangszerünk tulajdonképpeni sípja. A tökduda a duplanyelves fúvóshangszerek közé tartozik, s olyan nemes rokonsággal dicsekedhet, mint a töröksíp, az oboa, a fagott, vagy a skót duda dallamsípja.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ha a metszéssel megvagyunk, a síp kipróbálásra kész. Vegyük a szánkba a felvágott véget úgy, hogy a két nyelv szabadon rezeghessen a szájüregünkben! A megfelelő fúváserősséget ki kell tapasztalni, de ha jól dolgoztunk, a tökduda mély, erős, egyenletes hangon szólni fog - mutatva, hogy jól felvágták a nyelvét...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Muzikálisabb kedvűek ezután néhány dallamjátszó lyukat is metszhetnek a duda hátára, így több hangot is előcsalhatunk hangszerünkből. Ügyeljünk rá, hogy a lyukak ne legyenek nagyobbak, mint amekkorákat a zenész le fog majd tudni fedni az ujjaival!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
És már szólhat is a zene a muzsikus kedve és tehetsége szerint - zeneszóra pedig bizonyára a kerti munka is jobban megy majd. Igaz, hangszerünk a nyári melegben aligha húzza egy óránál tovább, de tán ez nem is akkora baj - és bármikor csinálhatunk másikat. Egészen addig, míg az őszi hidegek be nem köszöntenek.
 
- Sípműhely -


Cimkék: hangszerkészítés, gyermekjátékok, néphagyomány, népzene, tök, idényhangszer, tökduda, csináld-magad, kert


Hozzászólások:


sipmuhely
bolt | profil
A képen jobb híján én vagyok, én hasogatom a töklevelet rendületlenül. :)
Köszönöm szépen; úgy gondoltam, ez a kis hangszer is megér egy igét...

Hozzászólás dátuma: 2016. szeptember 01.

fehercsaba
bolt | profil
Hm... a cikk voltaképpen nem rossz, de ki van a képen?
A "nyelves" szólás eredetét meg nem is ismertem. Gratulálok Mesterem:)

Hozzászólás dátuma: 2016. augusztus 31.