Kézműves országimázs

Néztétek már Magyarországot egy külföldi turista szemével? Elgondolkodtatok rajta, milyen országimázs alakul ki benne azokon a tárgyakon keresztül, amit hazánkból magával visz? Szerinted se egy gipszöntvény Parlament vagy egy Matrjoska-baba a magyarság csimborasszója, ahogy sok utcai ajándékárus kínálatából következtetni lehetne? Összeállításunkban külföldieknek adható kézműves ajándékokkal vázolunk fel néhány autentikus hazai színt.

Az országimázs-ajándéktárgyak kérdése jellemzően akkor vetődik fel, ha külföldi vendéglátóinknak szeretnénk kedveskedni valami egyedi, magyaros holmival, vagy ha külföldi vendégeinket szeretnénk méltó emléktárgygyal a tarsolyukban hazaereszteni. Sajnos sok utcai árusnál és egyéb ajándéküzletben tucatárukkal vágják meg a turistákat, gyakran egészen hátborzongató áron kínálva kifejezetten gagyi termékeket. A Meskán szerencsére számtalan fantáziadús, nemzeti hagyományainkat újragondoló, trendi ajándéktárgy kapható. 

Kezdjük a színekkel: a nemzeti lobogó piros-fehér-zöldje minden variációban jól mutat egymással: bár kokárdát adni külföldi barátainknak elsőre snassz dolognak tűnik, egy nemzeti színekben játszó apróság valójában kreatív ajándék lehet. Érdekesség, hogy a kokárdák hagyományai szerint a nemzeti lobogó színei belülről kifelé haladva következnek, tehát nálunk a piros színnek kell legbelül helyet foglalnia.

 

A magyar lovas nép, ezt mondenki tudja, még az a honfitársunk is, aki soha nem ült lovon. Lovon jöttünk a Kárpár-medencébe, legendás csikósaink, huszáraink, betyáraink, kurucaink, zsokéink lovon öregbítették a magyarok hírnevét, stramm lovaink messze földön híresek a világ lótenyésztői előtt. A lovak ma is jó barátaink, és egészen biztosak lehetünk benne, hogy határainkon túl kultúrmissziót látnak el, mint országimázs-felelősök. Főleg, ha kis helyen is elférnek és kalocsai minta díszíti a tomporukat...

A magyar gyomor csípősen szereti az ételt! Legyen kihívás az elfogyasztása, válják bennünk vérré, csússzon rá a jó magyar bor! Bár a paprika iránti rajongásunk annyira nem is régi, hiszen a törökök hozták magukkal kertjeinkbe a 16. században, de csak a 18. század végén követelt magának állandó helyet a konyhánkban, azért mostanra már elértük, hogy az apró piros lángnyelvre emlékeztető zöldséget emblematikus magyar sajátosságnak tartsák.

 

Az első magyaros falattól könnybelábadt szemeknek állíthatunk örök mementót külföldi pajtásainknak egy paprikás csecsebecsével.

A magyar gasztronómia nagy favoritja a Túró Rudi, amelynek páratlan karrierje csak a 20. században emelkedett fel, ám azóta is állócsillagként ragyog a kulináris örömök egén (micsoda képzavar)!

 

A fehér alapon piros pöttyök ráadásul vissza-visszatérő sztárjai a divatvilágnak, így egy túrórudis, vagy egy túrórudi-pöttyökkel ékített ajándéktárgy később is örökzöld marad - akarom mondani, örökpöttyös.

 

Mivel szegény külföldiek nem vihetnek magukkal annyi rudit, amennyivel következő látogatásukig kihúzzák, ajándékozzunk nekik nem romló Túró Rudit, akár kreatívan újragondolva, és meglepő módon utalva az ízletes hungarikumra.

 

 

Küzdjünk fehér alapon piros pöttyökkel a népek közti barátságért!

 

A jellegzetes népies virágmintákkal bármilyen ajándéktárgy magyarossá ékíthető. A kalocsai vagy a matyó díszítés cikornyás mintái, akár modernizált formában is, számtalan felületről visszaköszönnek: többek között tornacsukán, táskán, bögrén, babán, kulcstartón, ékszeren, iratrendező mappán tekergőznek vidáman.

 

A virágos-tulipántos mintának képtelenség ellenállni, hiszen igazi kaméleon, rengeteg stílusban és formában találkozhatunk vele: és mivel aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, bátran ajándákozható mindenkinek, akit jó embernek tartunk!

 

Ti mit szoktatok ajándékozni külföldi ismerőseiteknek?