Rendben A weboldalon sütiket (cookie) használunk a biztonságos böngészés és jobb felhasználói élmény biztosításához.
Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztató

Gyógyító kreativitás

szerző: joszai
publikálva: 2011. november 25.


Az alkotó folyamatnak varázslatos ereje van, melyet Csíkszentmihályi Mihály flow élménynek nevezett el. Ilyenkor feloldódunk az alkotás örömében, kizárva a külvilágot és az időt, miközben lelkünk legrejtettebb zugainak adunk kézzelfogható formákat és színeket. Ha a kreatív tevékenység élményét megosztjuk egymással, agyhullámaink összehangolódnak, harmóniába kerülünk a másikkal: mindez jó hatással van kapcsolatainkra is.

 

Az ilyen pillanatok átsegíthetnek bennünket érzelmi viharokon, az élet adta nehézségeken, egy fantáziánk által szabadon készített „munka” megmutathatja a számunkra járható utat, ha figyelünk rezdüléseinkre. Képességeink és lelkünk  egészséges fejlődésének elengedhetetlen feltételei a gyermekkori és felnőttkori alkotó tevékenységek: ezek ugyanis aktiválják a jobb agyféltekét, ahol többek között az érzelmek és a kreatív gondolkodás lakik. A tanulmányi teljesítményhez szükséges képességek kibontakoztatása mellett a gyermekkel együtt eltöltött alkotó pillanatok erős kötődést és intimitást vihetnek a kapcsolatba.

 

Sokan tudják rólam, hogy képzőművész családban nőttem fel, ahol mindig mindenki alkotott valamit, a létrehozás, önkifejezés része volt a mindennapjainknak, és ma is fontos része az életemnek, a munkámnak.

 

Nálunk mindenkinek volt hobbija, rengeteg „felesleges” holmija: gyöngyök, festékek. Bármire volt szükségünk, csak bementünk édesapám műhelyébe, ahol mindig megkaptuk a megfelelő segítséget.

 

 

Ezekből az élményekből táplálkozva – rengeteg hobbival, szerteágazó érdeklődéssel, és mély empátiás igénnyel – felnőttként hivatásnak olyan területet választottam, melyben segítségére lehetek az embereknek problémáik megoldásában, elkísérve őket lelkük fonalán a saját megoldásaik felé. Ezen az úton az együttgondolkodás és a beszélgetések során gyakran veszem segítségül a fantázia, kreativitás és képzőművészet eszközeit, melyek a szimbólumok erejével segítenek feltárni rejtett értékeinket, képességeinket, félelmeinket és vágyainkat. 

 

A régi emberek még ismerték a zene, a tánc és a képzőművészet jótékony hatásait a stressz, gyász vagy öröm levezetésére, feldolgozására. Mai felgyorsult és elgépiesedett világunkban sajnos már sokkal kevesebb idő és energia jut arra, hogy rátaláljunk önmagunkra valamilyen kreatív önkifejezés által vagy, hogy felszabadultan együtt alkossunk gyermekeinkkel, barátainkkal, aminek következtében sokkal több a stressz okozta betegség és lelki probléma. Lelkünk igényei azonban nem változtak ilyen gyorsan. A gyermekekben ma is ott él a vágy, hogy rajzoljanak, fessenek, gyurmázzanak, együtt alkossanak, munkálkodjanak azokkal, akiket szeretnek. Ezáltal alkotva meg önnön képüket mások tükrének fényében.

 

Ezért most arra kérlek, hogy mielőtt gondolataim végére érsz, hunyd be a szemed, képzeld el a te virágod, amely bárhol lehet a világban. Ha megtaláltad, fesd le egy lapra úgy, ahogy a lelkedben tükröződött. Majd gondold végig a következőket:

 

Milyen körülmények között él ez a virág? Egyedül van, vagy társakkal él? Mire van szüksége az egészséges fejlődéshez? Vannak kártevői? Milyen a felépítése: szára, gyökere, levele, virága?

 

Ha ezt mind átgondoltad, képet kaphatál saját magadról: erősségeidről, gyengeségeidről, szükségleteidről, vágyaidról és a világról alkotott képedről és abban elfoglalt helyedről. Remélem gondolataimmal tovább vittelek az úton, melyre az alkotás örömével léptél.



Cimkék: kreatív, alkotás, stressz


Hozzászólások:


Anikrill
bolt | profil
Kedves Jozsai! Felemelő volt olvasni írásodat. Nagyon elgondolkodtató. Kívánom, hogy minél több ember találjon rá erre a csodálatos élményre, amely kikapcsol egy kicsit a mai felgyorsult világból és energiával tölti fel az embereket. :-)
Szép napot Mindenkinek!

Hozzászólás dátuma: 2011. december 06.

joszai
bolt | profil
Kedves Nikkencs!
Én is reménykedem benne, hogy a szülőknek marad erejük a gyerekekkel alkotni ahelyett, hogy a tv-re vagy gépekre bíznák őket. Ez azért lenne fontos az örömön kívül, mert egyre több tanulási és magatartás zavaros gyermek szenved a sulikban, ami annak köszönhető, hogy a kellő időben sem a fantáziája, sem a tanuláshoz elengedhetetlen motorikus és gondolkodási képességei nem fejlődhettek. Hiányzik nekik a mély beszélgetés, a közös élmény azokkal, akiket szeretnek. És ez a felnőtteken múlik. Azok, akik itt alkotnak, biztos vagyok benne, hogy ezekre a dolgokra hatványozottan figyelnek, mert maguk is ismerik, az alkotás örömét, és egészség megőrző hatását.

Hozzászólás dátuma: 2011. november 25.

nikkencs
bolt | profil
Szia!

Az írásod valóban elgondolkodtató volt.Egyet értek a gondolataiddal.A világ megváltozott,nem helyeznek az emberek akkora hangsúlyt az érzelmeik művészettel való kifejezésére.Az elgépiesedés valahogy szerintem már a gyerekekre is rányomja a bélyegét,hisz sokan már a gyurmázás és rajzolás helyett inkább a számítógépet választják.Nem vagyok öreg,de az én gyerekkoromban ez nem így volt.Emlékszem mikor édesanyám tanította,hogy kell különböző állatokat rajzolni,vagy épp együtt készítettük a karácsonyi dekorációt.Ezek felejthetetlen élmények,melyekkel az összes akkori érzésem,gondolatom ki tudtam fejezni.Ráadásul nem is az volt a célom,hogy minél tökéletesebbet alkossak,hanem maga a készítés közben érzett öröm volt a fontos.Remélem,hogy ezt azért még sok gyerek tapasztalja meg otthon,illetve azt is,hogy előbb-utóbb a felnőttek is kezdik újra felfedezni lényüknek ezt a "gyermeki" részét...:)

Hozzászólás dátuma: 2011. november 25.

ArtEra
bolt | profil
Kedves Joszai! Írásod elgondolkodtató, és nagyon igaz. Jól esett olvasni, azonosulni vele. Mindenkinek kívánok jó alkotó kedvet, gyógyulásunkra, mások gyógyítására.

Hozzászólás dátuma: 2011. november 25.

joszai
bolt | profil
Annyira köszönöm nektek a hozzászólásokat, én is mindig (lelki)közösségben érzem magam, amikor feljövök a meskára. Azt hiszem, az alkotóképesség csodálatos, regeneráló dolog, ezért fontos, hogy képessé tegyünk rá másokat, és magunkat is újra és újra. :-)

Hozzászólás dátuma: 2011. november 25.

szpidi
bolt | profil
Én sem fogalmazhattam volna meg szebben:) Ez kicsit nagyképűen hangzik, de azt akartam kifejezni hogy nagyon szépen fejezted ki magad, szép gondolatokkal, éreztetve az alkotás örömét.

Hozzászólás dátuma: 2011. november 25.

zsilda
profil
Köszönet ezekért a sorokért, minden szava kincset ér...!

Hozzászólás dátuma: 2011. november 25.

Ildaboltja
bolt | profil
Kedves Joszai.Jó volt olvasni soraidat,mellyel teljesen azonosulok..velem is ezt történt.Az élet rázta viharokban jó elcsendesülni,alkotni,mellyel a lélek mintha hazatalálna...sok szép örömteli alkotást kivánok Neked és mindannyiunknak:)Ilda

Hozzászólás dátuma: 2011. november 25.

Betti
bolt | profil
Felemelő volt olvasni az írásodat! Köszi:) Nagyon szeretem az alkotásaidat is...Kicsit rokonlelkeknek érzem, pedig egész mást csinálok, mint Te :)
További sok sikert kívánok!

Hozzászólás dátuma: 2011. november 25.