Rendben A weboldalon sütiket (cookie) használunk a biztonságos böngészés és jobb felhasználói élmény biztosításához.
Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztató

Fűzfasíp készítése

szerző: sipmuhely
publikálva: 2014. április 28.


Régmúlt tavaszokon gyakorta felhangzott árokparti füzeseink környékén a sípszó. Ekkortájt faragták ugyanis bicskáikkal a legénykék a friss hajtásokból a fűzfasípokat. Gyertek, készítsetek velünk fűzfasípot ti is!

A fűz hasznos növény; fájából teknőt, vesszejéből kosarat készítettek eleink. Mivel hitünk szerint a muzsikálás, a farigcsálás se haszontalan időtöltés, lássuk most, hogyan készült annak idején a sokszor megénekelt fűzfasíp!
 
 
Tavasszal fogjunk hozzá ehhez a művelethez, mert ilyenkor válik le legkönnyebben a fűzfa héja a meginduló nedvkeringés miatt. Egy éles bicskán kívül egyéb szerszámra nem is lesz szükségünk.
Keressünk fiatal, úgy egy centis átmérőjű, pár esztendős hajtásokat!
 
Ezekből vágjunk aztán késünkkel egyenes, szép sima kérgű, nagyobb csomótól, elágazásoktól mentes darabokat. Minél hosszabbakat sikerül, annál jobb, de már egy tízcentis darabbal is lehet kezdeni valamit.
Most kiválasztjuk az egyik mutatósabb, sikerültebb példányt.
 
Ennek a vastagabb végénél körbemetsszük a kérget (ez lesz majd a hangszerünk síp felőli vége), majd megfordítjuk, s levágjuk az esetleges nem kívánt szakaszt. A körbemetszéstől az ágrész vékonyabbik végéig tartó kéregszakasz lesz a zeneszerszámunk tulajdonképpeni teste, ezt a részt fogjuk most kezelésbe venni.
Ha úgy akarjuk csinálni, ahogy eleink tették klottgatyás korukban (s miért ne akarnánk?), akkor most megfordítjuk a bicskát, s a penge lapjánál óvatosan tartva finoman, de határozottan végigkocogtatjuk a zsebkés nyelével az ominózus részt.
 
Vigyázat, erre a célra az agancsnyelű kések nem igazán alkalmasak; használjunk inkább egyszerű, sima fanyelű bugylit!
 
Közben biztathatjuk is leendő hangszerünket:
"Kele, kele, fűzfa;
sótörő bükkfa.
Ez a kislány sípot kér,
Adjunk neki, majd nem sír!"
Közben arra ügyeljünk, hogy a fahéj, ne repedezzen ki, ne "rongyolódjon el". Amikor körbeértünk, s úgy látjuk, hogy ágdarabunk már ereszti a levét, akkor az ütögetéstől fellazult kéregszakaszt végül marokra fogva, határozott, de óvatos csavarintással lehúzzuk a fájáról. Fontos, hogy ezt a műveletet kellő odafigyeléssel végezzük, nehogy épp most roppantsuk össze a csövecskét.

Ujjaink között tarthatjuk hát a tulajdonképpeni hangszertestet - a fűzfavessző kérgéből "kinyert" zöld-aranyszínű csövet.

 

Ellenőrizzük, hogy jól dolgoztunk-e, nem repedt-e el valahol. (Ha csak az alsó végénél egy picit, az még nem akkora tragédia, akár óvatosan le is vághatjuk a sérült részt...) Hiszen ha komolyabb a probléma, inkább most kezdjünk újat, mint később,amikor több munkánk menne már veszendőbe.

Ezután a csupaszon maradt ágrészt óvatosan visszadugjuk a csőbe, s annak vastagabbik végétől úgy két centire egy félhold alakú szélhasító nyílást vágunk. Nem kell túl mélyre hasítanunk, inkább az a fontos, hogy a vágási felület tiszta legyen. Mindenképp tanácsos hát éles késsel dolgoznunk.

A vágás felső széle egyben kijelöli a végdugó méretét is. Húzzuk ki újra az ágat a kéregből, s vágjuk le belőle a végdugót! Ennek a kis fadarabnak az egyik oldaláról hasítsunk le egy-két milliméternyit: ez lesz majd a sípunk befúvórése (tanácsos először keskenyebb sávot levágni, s ha nem elegendő, még utánafaraghatunk).

 

Most tegyük vissza az így megreparált dugót! Fontos, hogy amikor a végdugót a csőbe visszahelyezzük, ez a rész nézzen a szélhasító félholdjára, mert az itt befújt levegő hatására képződik a síp hangja.

Ha jól dolgoztunk, fűzfatilinkónk csengő hangon felel noszogatásunkra.

 

Próbáljuk ki!

 

Rövidebb példányoknál - ha nem elég erősen szólnak - a hangszer alsó végét is bedughatjuk a lecsupált ág alsó végéből metszett, odaillő darabbal, de a hosszabbakra akár dallamlyukakat is vághatunk. Egy a lényeg, szóljon a síp, hiszen nem szólhat örökké - ezek a kis idényhangszerek sajnos a kéreg összeszáradta után többnyire a hangjukat is elvesztik. Azon frissiben azonban jó mulatság így a tavaszi szünet tájékán!

 
 
Ó, és még valami: alkalmas fűzfa híján orgona- vagy akár mogyoróhajtásból is elkészíthető ez az egyszerű kis zeneszerszám.
 
Ha tetszett sipműhely posztja, akkor látogassátok meg a boltját is!
 
És íme még néhány hangszerekkel kapcsolatos termék a Meskáról:
dob
girátos pénztárca
hangszeres medál
 
gitáros párna
hangjegyes gyűrű
 
harsona medál


Cimkék: hangszerkészítés, csináld-magad, fűzfasíp, zene, tavasz, néphagyomány, fűz, fafaragás, gyermekjátékok, mondóka, Meska, DIY


Hozzászólások:


sipmuhely
bolt | profil
Köszönöm szépen a biztatást, s a konstruktív kritikát! :)
Kedves Csaba, bizonyára elkerülte a figyelmedet, hogy csupán a szóismétlést kívántam elkerülni. Ezzel együtt a kiigazítás helyénvaló. Tanulság: legközelebb ne csak akard megírni a Benned motozó cikket! ;)

Hozzászólás dátuma: 2014. április 29.

fehercsaba
bolt | profil
Ja, és a bugyli a rugó nélküli összecsukható zsebkés, nem a Révész-féle laprugós változat. Ezt egy bogárdi igazán tudhatná.:)

Hozzászólás dátuma: 2014. április 28.

fehercsaba
bolt | profil
Ezt a blogot én akartam megírni!!!

Hozzászólás dátuma: 2014. április 28.

Babuci
bolt | profil
Azt a fűzfán fütyülőjét! :)
Érdekes cikk, nagyon tetszik, mint ahogy a portékáid is! Az orgona változatot biztosan kipróbálom! Köszönöm a tippet!
További sok, szép alkotást kívánok!
Babu

Hozzászólás dátuma: 2014. április 28.