Rendben A weboldalon sütiket (cookie) használunk a biztonságos böngészés és jobb felhasználói élmény biztosításához.
Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztató

Egy aranyműves műhelytitkai II.

szerző: fehercsaba
publikálva: 2011. december 01.


A tűzzománc egy többszáz éves eljárás, melynek során valamilyen fémlemezre porrá tört üveget olvasztanak. A rekeszzománc ennek az eljárásnak egy igen munkaigényes és nagyon dekoratív fajtája. Most bemutatom, hogyan készíthetsz könnyen, gyorsan rekeszzománc ékszert!

 

Először ezzel a „szörnyeteggel” fogunk dolgozni. Golyósprés segítségével 0,5 mm-es vr lemezből kiszaggatjuk a megfelelő átmérőjű korongokat.
Porcelán mozsárba megfelelő mennyiségű „1097”-es alapozót szórunk, kicsit megtörjük és vízzel felöntjük. Ezzel kenjük be az alaposan megtisztított alapokat.

 

A kemence forró tetején megszárítjuk őket, majd 850°c-on kiégetjük.

Csipesszel mintákat hajlítgatunk 0,2 mm vastag réz huzalból és az előbb kiégetett alaplemezre ragasztjuk. Azért kell ragasztani, hogy ne csússzanak szét az apró alkatrészek. A ragasztónak 850°c-ig

„tartania” kell, utána viszont égjen le a felületről korom, égéstermék nélkül! Nem egyszerű feladat. Bármilyen meglepő, erre a célra a birsalma magjának a leve a legalkalmasabb. Alkohollal tartósítom, hogy meg ne penészedjen, még az illata is isteni!

Kiválasztom a megfelelő színeket és mozsárban olyan apróra töröm, hogy olyan legyen, mint a (színes) só.

 

A rekeszek feltöltése elég babra munka, különösen arra kell vigyázni, hogy minden szín a saját helyén maradjon. Annyi zománcot töltök egy rekeszbe, amennyit csak bírok, mert égetés közben csökken a térfogata. A kemence tetején megszárítom. Nagyon fontos, hogy csak a teljesen megszáradt zománcot rakhatom be a kemencébe, ha ugyanis víz maradt benne (ami nem látszik) szinte robbanásszerű gyorsasággal távozik belőle a gőz!

 

Szerencsére van egy matematikai képlet, amivel kiszámítható a száradáshoz szükséges idő, íme: addig várok, amíg biztosan megszárad és még egy kicsit.

Ha jól sikerült az égetés (néha ez is előfordul), folyó víz alatt alumínium oxid kővel (más néven kaszakővel) lecsiszolom a felületet, hogy egyenletesen gömbölyű legyen és minden kontúr szépen látszódjon.

Igen ám, de ezzel összekarcoltam a felületet, most égethetem újra!

Nem véletlenül hívják ezt úgynevezett fényező égetésnek.

Már csak egy gyors savazás van hátra( az a fránya réz oxid), majd felpolírozom a felületet, hogy a réz szálak is csillogjanak és hipp-hopp, kész is a rekeszzománc medálunk – egyelőre foglalat nélkül persze!

 

 


    



Cimkék: műhelytitok, ötvös, ajándéktárgy, fehercsaba


Hozzászólások:


Kalemandra
bolt | profil
Mi már ismerjük egymást személyesen! :)
Nagyon klassz és egyedi dolgokat készítesz, gratulálok!
Csak az lenne a kérdésem, hogyan lehet Meska blogot indítani?
Várom válaszodat!

Hozzászólás dátuma: 2016. július 17.

Sanguine
profil
Tetszik az egyszerűség, amivel leírod az egész munkafolyamatot. A matematikai képletről ne is beszéljünk. :) Nálam még mindig a sárkányos ékszer a gyönyörűségek netovábbja, gondolom, annak a kivitelezése némileg összetettebb. :)

Hozzászólás dátuma: 2011. december 09.

Anikrill
bolt | profil
Gratulálok. Nagyon tetszik amit csinálsz. :-)

Hozzászólás dátuma: 2011. december 06.

Sweety
bolt | profil
Gratulálok! Szuper leírás. Öröm volt olvasni, és az előző részt is.

Hozzászólás dátuma: 2011. december 03.

szpidi
bolt | profil
Nagyon izgalmas leírás:) És persze a kész tűzzománcaid is megfognak. Felismerhetők, jellegzetesek a munkáid.

Hozzászólás dátuma: 2011. december 03.

OPAK
bolt | profil
Gratulálok! Gyönyörű dolgokat készítesz! És ez a birsalma mag lé - meglepő!! A természet csodálatos ajándéka :)

Hozzászólás dátuma: 2011. december 02.

Nesonka
bolt | profil
Nagyon tetszik, ez is nagyon érdekes szakma.

Hozzászólás dátuma: 2011. december 02.