Egy aranyműves műhelytitkai I.

Sokan kérdezitek, milyen anyagból készülnek az ékszereim, mennyi idő megcsinálni, mitől csillog úgy, mintha üveg lenne? Nos, ha igazán kíváncsiak vagytok egy ARANYMŰVES műhelytitkaira, egy sorozat keretében szívesen írok a munkám kevésbé ismert, de annál érdekesebb pillanatairól! Kezdjük talán egy díszdobozka készítésével!

A palást kiszabása

Egy milliméter vastag rézlemezből kiszabom a palást alapanyagát.

(Nem probléma, ha csámpásra sikerül, mert azt mondom, hogy ettől egyedi.)

 

 

 

 

 

Kalapálás

Henger alakúra hajlítom és összeszegecselem, hogy ne nyíljon szét.Ez nemcsak összetartja, de egyben díszíti is.

 

Ezután üllőn egyenletesen átdolgozom a felületét, így az anyagban ébredő feszültségtől szabályos alakúra kerekedik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az aljára és a tetejére egy-egy réz korongot forrasztok, a kinyúló részeket lereszelem. ( Most egy kicsit olyan, mint egy konzerves doboz).

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd befogom a satuba és egyszerűen kettéfűrészelem, mint a cirkuszban a bűvész a csinos hölgyet.

 

 

 

 

 

 

 

Megkapja a zsanért, hogy nyitogatni lehessen és már csak az a kérdés, hogy milyen zománc illik a tetejére díszítésül.

 

 

 

 

 

 

 

A kis fogantyú elkészítése már csak hab a tortán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Polírozás és összeszerelés után kész a dobozka!