Az utolsó cérnaszálig

Egy valamirevaló kismacska igazi paradicsomban érezné magát az anyagkupacok között, a színes, szőrös anyagdarabok mindegyike új felfedezést ígér, a szanaszét heverő cérnaszálakba pedig öröm és móka belegabalyodni...

De aki szokott varrni, annak ez az ismerős csatatér – ami ezzel a tevékenységgel óhatatlanul együtt jár – egészen mást jelent.

A szőnyeg tele van a frinci-franci anyagdarabok kis rostjaival, legfőbb „erényük”, hogy ott vannak mindenhol: még a fürdőszobában is ismerősként üdvözölhetjük némelyiket, mivel volt olyan leleményes, hogy a szőrmókos papucsot használva taxiként beutazta az otthonunkat.

 

A férfiakról pedig ne is beszéljünk. Ha nem áll rendelkezésre egy külön kis kuckó, ahol a varrógép zakatolhat, akkor Ádám leszármazottai elmenekülnek otthonról, vagy a varrás azokra a lopott kis időkre korlátozódik, amikor szinte üres a lakás, vagy mindenki más az igazak álmát alussza...

 

És mi a sorsuk ezeknek az anyagdaraboknak ? Nemhogy nem találunk két egyforma méretűt, de még a formájuk, mintájuk, anyaguk  is "ezerféle". Csíkos, pöttyös, kockás, lila, sárga, lenvászon, viszkóz, pamut és még sorolhatnám.

 

Talán másnak is örök dilemma, hogy mit is kezdjen velük. Véleményem szerint az első teendő, hogy kiválogassuk, ami végképp semmire sem jó, ami olyan pirinyó, hogy csak egy fogyásnak indult játékmackót lehetne kitömni vele, hogy újra a régi legyen a versenysúlya. (De persze megtömhetünk velük mást is, például babát, egyéb állatkákat is.)

 

A következő kategóriát azok az anyagdarabok képezik, melyekből párnabélést készíthetünk. Ezt követik azok a szép textíliák, amelyekből patchwork ágytakarót, plédet, párnahuzatot vagy akár táskát is varrhatunk.

 

 

Ez már igazi alkotás, művészet, míg az előbbiek inkább a káoszt segítenek felszámolni, mindamellett, hogy azért hasznosak is. Célszerű minden esetben közel azonos összetételű anyagokat használni, hogy a mosásnál hasonlóan viselkedjenek. De ha végképp legyőz minket a levágott anyagok hada és már látni sem bírjuk őket, akkor adjuk oda egy óvodának vagy művelődési háznak a nagyobb és még használható darabokat, hátha ott örömmel fogadják a leendő kézművesek – nekünk ez nem kerül semmibe, ők pedig bátran próbálgathajták szárnyaikat!