Az utolsó bakonyi szűrszabó emlékére

A történelem a gyökér, a múlt a fa, mi annak csupán vékony ágai lehetünk - ezek a szavak jutottak az eszembe, amikor a Meska blog Kitették a szűrét című cikkében megpillantottam a Zalai Károly bácsiról készült fotót. Írásommal szeretném egy kicsit jobban megismertetni az olvasóval az ő áldozatos és tiszteletre méltó munkáját.

In memoriam Zalai Károly

 

2009 nyarán, olyan élményben volt részem, amiről álmodni sem mertem. Fiammal együtt eljutottunk az utolsó bakonyi szűrszabó mesterhez, a Bakonyjákón élő Zalai Károlyhoz.

Belépve a Bakonyjákói ház udvarára, szinte egy falumúzeumi portán találtuk magunkat. Károly bácsi örömmel, szeretettel invitált beljebb minket.

 

 

A tisztaszobában, semmi modern, mai árucikk nem volt, múltat idéző tárgyak annál inkább: fokosok, érmék, karikás ostorok, oklevelek, pisztolyok, suba…A sarokban egy múlt századbeli szűr. Hatalmas értéket jelentő gyűjtemény kellős közepén álltunk, lenyűgözve.

Károly bácsi ebben a szobában rendezte be a Bakonyi betyármúzeumot.
Elmondása szerint, vágya az volt, hogy megnyithasson itt egy panoptikumot, a híres betyárokról, Milfajt Ferkóról, Sobri Jóskáról , Mógor Jancsiról ..

 

Látva szinte gyermeki kíváncsiságunkat, élvezetes mesélésbe fogott a hírhedt betyárok életéről, szokásairól, tetteiről.

 

Egy hétig figyelhettük a kitartó alkotó munkát. Női szabó lévén, kíváncsi voltam minden apró mozzanatra.

 

Néprajz szakos hallgató fiam, nála tölthette nyári gyakorlatát, figyelhette a mester öltéstechnikáját, készítette vele a szűr szabásmintáját s rögzítette Károly bácsi hangját, miközben mesélte regénybe illő életének történetét, kitartó küzdelmét a cifraszűr hungarikummá nyilvánításáért, ami sajnos a mai napig nem történt meg.

 

Mivel egy cifraszűr elkészítése 240 órát is eltart, a gazdag motívumvilág mélyebb megismerésére sajnos nem volt már időnk, így abban maradtunk, hogy  nyáron (2010) ott folytatjuk, ahol abbahagytuk…


Sajnos, a megbeszélt folytatásra már nem kerülhet sor ...

 

Megrendülten vettük tudomásul a hírt, Károly bácsi 2010.február 2.-án elhunyt. Emlékét tisztelettel megőrizzük.
Nyugodjék békében.

 

Minden erejével és energiájával igyekezett tudásának legjavát átadni e rövid idő alatt.

 


Történelmünk emlékeit, az utolsó bakonyi szűrszabó remekműveit, referenciamunkáit őrzik:

- a II. János Pál pápa Őszentségének készült emlékszűr
- a Gróf Habsburg Ottónak készült szűr
- a Mádl Ferencnek készült szűr
- a Gróf Boks Árpádnak készült szűr
- Sümegi Ferences Rendháznak készült, a szűzanyának szentelt szűr
- a15 milliós magyarságért készített emlékszűr  melyet Erdő Péter hercegprímás szentelt fel, s melyet az Esztergomi Bazilikában őriznek
- Pápai Kastélymúzeumban látható szűr
- a Tokiói Magyar Intézetben látható szű

„A népemet, a bakonyi ember emlékét tisztelem – azzal, hogy csak úgy akármire nem veszem fel a szűrt. Nézzenek bár hülyének az emberek, egyszer majd ők is rádöbbennek arra, amit én már tudok, s tudnak a gyerekeim is: a történelem a gyökér, a múlt a fa, mi annak csupán vékony ágai lehetünk.”