A labirintus 2.
A labirintus mítoszáról már esett szó a Meska blogon, de vajon milyen jelentésekkel bír ez a lenyűgöző, ősi szimbólum? Bár számos kultúrában fellelhető a világ legkülönbözőbb pontjain, a labirintus mégis egyetemes tudásról ad számot.
A labirintus előképei a természetes föld alatti útvesztők, a barlang és a sírok. Így kapcsolódhat a születés és halál körüli kultuszhoz, és lehet a holt lélek által megteendő túlvilági út, az ösztönök, a kiismerhetetlenség, a sötétség egyetemes jelképe, születés és halál szimbóluma. A labirintus az újjászületés belső útja, emberi életút: középpontja a nagyobb tudatosság, tudás elérését jelenti.
Előképei révén a Föld méhe, a csavarodó belekre hasonlít (hopi indiánoknál földanya jelkép).
A csigavonal, spirál, és a kör a labirintussal egyező szimbolikával bír. A labirintus alapformája a spirál: ilyen formájú épített útvesztők az újkőkorban születtek, az ún. Bél-labirintusok.
A spirál jelentései: anyaméh, termékenység, bélrendszer, a lélek túlvilági útja, Istenhez vezető út, erkölcsi nemesedés. A kifelé csavarodó spirál: születés, fejlődés, kibontakozás. A befelé csavarodó spirál: halál, megérkezés, bezárulás. Az indonéz Maro-mítoszban spirálvonalban haladó tánccal lehet eljutni a holtak birodalmába, ahonnan csak az Alvilág királynője segítségével lehet visszatérni. A kettős spirál a kétirányúságot jelenti, a labirintust.
A közönséges halandó számára a labirintusjárás az igaz útra térést jelentette: a korai középkori székesegyházak padozatát bonyolult labirintusminták díszítették. Ezeket a híveknek penitenciaként (büntetésként) vagy jelképes zarándoklatként, térden, vagy más módon megnehezítve kellett végigjárni a középpontig. Ebben az esetben a labirintus voltaképpen a világábrázolás, melyet a kereszténység múlandónak, átmeneti állapotnak hirdetett – a középpont szentsége a lélek végső megtisztulásának helye volt, a mennyei Jeruzsálem, az anyaszentegyház.
Az első labirintusoknál csupán egy út vezetett a középpontba, nem voltak elágazások. A feladatot nem a középpont megtalálása jelenti, hiszen ahhoz jól azonosítható egyértelmű útvonal vezet, és ugyanaz vezet ki is belőle. A közben megtett, lelki, spirituális út a lényeg.